Egy modellből lett édesanya

Egy modellből lett édesanya, aki bebizonyítja, hogy gyermek mellett sem kell feladnod önmagad…-interjú Tánczos Lillával

1.Lilla, köztudott rólad, hogy több évig modellként dolgoztál Magyarországon és külföldön is.
Az egészséges életmód mennyire játszik szerepet egy modell életében?  Igaz az, hogy a legtöbb lány egészséges életmódot folytat?

Ha az én tapasztalataimra vagy kíváncsi, én azt mondom, hogy a modellek kontra egészséges életmód csak egy „mese” habbal. Sajnos ritkán találkoztam olyan kollégával, aki egészséges úton érte el az elvárt alakot. A legtöbb lány borzasztóan sokat koplalt ahhoz, hogy azt az extrém vékony testalkatot elérje, ami az elvárás nemzetközi szinten.  Gyakran láttam drasztikus megoldásokat a munkáim során. A legtöbb modell hihetetlen görcsösséggel és nagy akarattal próbál megfelelni az elvárt méreteknek, ami a köztudott, 90-60-90. Ezt magasságtól függetlenül követelték és követelik mai napig az ügynökségek, minden lány esetében. Jómagam nem egy úgynevezett fashion modell kategóriába tartoztam, hanem én commercial munkákat csináltam inkább.
Ezek a munkák azt jelentették, hogy én a megbízásaim nagy százalékában nem kifutón voltam, hanem fotózásokon vettem részt. A legtöbbször divatanyagokat fotóztunk, mint például farmer vagy bikini katalógusfotózás. Tőlem sosem volt extrém módon megkövetelve a „betegesen” vékony alkat. Inkább azt várták el tőlem, hogy vékony, ugyanakkor formás legyek.
Az edzésekkel és az egészséges életmóddal viszonylag könnyen tudtam tartani a formám a karrierem során, de nem egyszer láttam, hogy a lányok almán és vízen élnek nap mint nap, hashajtókat szednek, szaunáznak ezerrel, koplalnak , - és ha esetleg mégis evésre adták a fejüket, az sosem az egészséges táplálkozásról szólt. Szerintem a fő gond, hogy a modelleknek nincs segítsége. Nincs segítsége abban, hogyan lehetne egy vékony, egészséges, szép és formás testet elérni önkínzások és sanyargatás nélkül.

2. Ha valaki megnézi a közösségi médiafelületeidet, azt látja, hogy nálad a család mellett az egészséges életmód, a mozgás és a főzés központi szerepet játszik az életedben. Hogy jött ez az egészséges életmód iránti szenvedély?

Az edzések leginkább a férjem által érkeztek az életembe, hiszen ő maga sportoló. Neki a mindennapok arról szólnak, hogy sportol, mozog. Az egészséges életmód pedig…
amikor elkezdtem a pályafutásom, akkor én hoztam egy döntést. Mégpedig azt, hogy nem akarok a legtöbb modell lány sorsára jutni, és koplalni az év 365 napján, hanem inkább tanulni kezdtem és képeztem magam azzal kapcsolatban, hogyan tudok egy egészséges életmódot összerakni a saját igényeim szerint. A szakmám igazából a tudatos táplálkozás mellett követelte a sportot is. A tested feszességét és rugalmasságát leginkább mozgással tudod fenntartani és megőrizni. Így sokszor saját testsúlyos és TRX gyakorlatokat csináltam. Ezek biztosították a szép, formás testet anélkül, hogy nagyobb izomtömeget szedtem volna magamra. Szerencsére így az ügynökségem is elégedett volt és én is.

Lilla sokat tanult arról, hogyan tudja kialakítani az egészséges életmódot önsanyargatás nélkül

3. Amikor megtudtad Léni érkezését, nyilván sok dolog átformálódott a mindennapok során. A gyermeked változtatott valamit az egészséges életmód iránti elkötelezettségeden?

A modellkedés után személyi edzőként dolgoztam, így teljesen adott volt, hogy az egészséges életmód az életem része. Akkor már tudatosan tanultam és képeztem magam ezen a területen. Egyrészt magam, másrészt a vendégeim miatt. Akkor kinyílt számomra ez a világ. Kipróbáltam minden lehetőséget mozgás terén, amit csak lehet. Megnéztem, hogyan reagál a testem a súlyzós, az intervall, a funkcionális edzésekre.
Kitapasztaltam, hogyan kell étkeznem a fejlődéshez. Viszont az nagyon igaz, hogy a rohanó világ sokszor minket is magával tudott sodorni. Néha előfordult, hogy vacsira csak egy fehérje turmixot volt erőm inni, és mondjuk a vacsora elkészítése kimaradt. Ezen a rohanáson változtatott Léni érkezése.
Amikor megtudtam, hogy ő érkezik, akkor egy nagyon egészséges, tudatos életmód kialakításán kezdtem el dolgozni, és ebből nem engedtem. Tudtam, hogy a kislányom azt fogja kapni, amit én adok neki, szóval nem volt mese és megalkuvás.
Nem szedtem étrendkiegészítőket, csak vitaminokat. 5 étkezés megvolt minden nap, mindig volt nálam egy alma, víz és legalább egy zabszelet. Odafigyeltem a jó szénhidrátok és zsírok bevitelére, igyekeztem rostban gazdag étkezéseket folytatni. Mondhatni, hogy az amúgy is egészséges életmódom a Léni segítségével fejlesztettem tökélyre.
Nem volt könnyebb gyerkőccel a pocakban, ezt be kell vallanom, viszont minden perce megérte. Léni születése után nyilván nem álltam meg. 8 hónapig szoptattam őt, ebben az időszakban is 100%-osan figyeltem arra, mit eszem,- azután pedig jött a hozzátáplálás izgalmas időszaka, így nem volt esélyünk sem arra, hogy kicsit lazítsunk a tudatos életmódon.
Nagyon figyelek arra, hogy Léni fogyasszon zöldségeket és gyümölcsöket,- megfelelő minőségű húst, zsírokat és szénhidrátokat. Szerencsére a kisasszony igazán jó evő, így ezen a téren nem éltem át semmiféle rémálmot, amiről sok anyuka mesélt nekem. Reggelire például rengetegszer eszünk zabot idénygyümölcsökkel vagy rántottával.
Néha előfordul, hogy a fáradtság miatt nincs óriási kedvem és lelkesedésem kimenni a konyhába főzni, de a rendelés nem jöhet szóba. Magam miatt simán, bármikor rendelnék, de Léni miatt nem. Tudni akarom, hogy mit eszik, milyen alapanyagok vannak az adott ételben, ezt pedig egy rendelős ételnél nem látom és nem tudom. Úgy vagyok vele, hogy ennek az időszaknak még nincs itt az ideje. Majd ha nagyobb lesz, lazítok a „szabályokon”. De addig is, minden fáradtság és nyűgösség ellenére a főzést választom.

Léni szerencsére mindenben partner

4. Mi a helyzet a háztartással? Az életmódotok még egészségesebb lett és gondoljuk, hogy a ház, lakás körüli teendők csak megsokszorozódtak Léna érkezésével, nemde?

Ahogy mondod. Fő szempont volt a lakásnál, hogy biztonságossá tegyük, ne adjuk meg sérüléseknek és baleseteknek az esélyt.
Ami a főzést és a háztartás vezetését illeti… hát, mit is mondhatnék. :) Fő szempont, hogy mindent gyorsan és hatékonyan el tudjak végezni. Ez a lényeg csak! De véleményem szerint ezzel minden anyukatársam így van. Ami a tisztaságot illeti, abban is szigorúbb lettem.
Léni mindent megfog, a földön fetreng, nyalogatja a dolgokat, akárcsak egy 1,5 éves gyermek. Mindig nem tudok rá figyelni, akárhogy is szeretnék. Ezért inkább sokkal többet takarítok Léni miatt. Már nem az van, mint dolgozó nőként, hogy van egy kis kosz vagy káosz, becsukom az ajtót és majd hétvégén megcsinálom. Gyerkőc mellett ezek a prioritások is megváltoznak.
Ami a főzést illeti, a jelmondatom: gyors legyen és egészséges. Nincs különleges vagy nehezen elkészíthető étel, mert most nem ez a fontos. A művészi oldalam megcsillogtatom az ünnepek során vagy majd a jövőben, most a hasznos és gyors főzéseken van a hangsúly.
A takarításnál pedig már ismered a jelmondatom: gyors legyen és hatékony.
A régi porszívómmal minden egyes alkalommal az idegszálaim összeomlását kockáztattam, hiszen zsinóros volt, amit emeletre cipelni sosem volt leányálom. Utáltam porszívózni, és ezt nem szégyellem bevallani.
Viszont amióta ezt a ciklonos padló és kézi porszívót használom, tudok haladni a teendőimmel.

5. Mi a TOP3 kedvenc terméked a konyhában? A kávéfőzőt nem ér mondani.

Az egyik az Arnica Rapid turmixgépetek. És nem, ez nem reklám. Én minden reggel zabturmixot reggelizem, amit nem tudok megunni. Ez már évek óta így megy. Tudom, hogy meghökkentő, meg furcsa, meg jaj atyaég, de ez az én kis rituálém. Zabturmix, éppen aktuális szezonális gyümölccsel. Most az alma és a körte van porondon. Nyáron igazából végtelen a kínálat, így sosem unalmas.
Számomra egy tökéletes reggel kávéfőzővel és turmixgéppel indul, sajnálom, de a kávéfőzőt nem tudom kihagyni.  A harmadik ilyen eszköz ami nélkül nem tudnék létezni a konyhában, a mosogatógép. Be kell vallanom,- sem én, sem a bőröm nem bírja a mosogatást. Bár a kislányom dolgait én mosom el kézzel, de minden mást gépbe rakok. Mindig viccelődtem a férjemmel még a költözés során, hogy nekünk biztosan előbb lesz mosogatógépünk mint ágyunk, és tényleg így lett.

6. Ha a háztartási munkákat vesszük, milyen eszközökkel könnyíted meg a dolgod?

A porszívó most az első számú kedvencem, a kézi morzsaporszívóval együtt. Rengeteg időt és energiát spórol meg nekem, és amit imádok, hogy egy mozdulattal tudok Léni után takarítani. Nem kell kábelt kerülgetni, cipekedni, hosszú órákat szenvedni. Az egész porszívózáshoz másképp állok azóta. Nekünk emeletes lakásunk van, így a lépcsőzés miatt is nagy segítségem és a legjobb barátom a kis ciklonos csoda. Minden nap felmosok és porszívózok, ebből nem akarok engedni. Ráadásul van egy cicánk, aki után néha a macskaszőrt is takarítanom kell, annak ellenére, hogy igyekszem nagyon figyelni a tisztaságra.

7. Nincs napi szintű segítséged. Szerinted mi a titok? Hogyan oldod meg, hogy a ház tiszta legyen, a gyermek boldog és még magadra valamint a párkapcsolatotokra is legyen időd? Ez lehetetlen?

Az én egyetlen titkom, amit más nőkkel, anyukákkal meg tudok osztani: KELL VALAMI, AMI KIKAPCSOL. Valami, amit akár a babáddal együtt tudsz csinálni, de ez a dolog csak rólad és érted szól.
Engem az edzés kapcsol ki leginkább. Az én titkom a mozgás. Azt vallom, hogy boldog édesanya nevelhet boldog gyermeket, így önző vagyok magammal szemben, és sokszor akkor is lenyomom a napi edzéseket vagy a 40 perc taposógépet, ha Léni mondjuk a „fejemen ugrál”.
A sport engem feltölt, magabiztosságot ad. Muszáj foglalkozni magunkkal, hiszen amellett, hogy anya vagyok, még nő is.
Én a reggeli sminket is fontosnak tartom. Nem több, mint  10 perc a reggelből, de egész napra jobb közérzetet ad.
Nekem a sminkem bronzosítóból, korrektorból és szempillaspirálból áll.  Könnyű az arcom kicsit felfrissíteni, így egész nap jobban érzem magam a bőrömben. Gyakran Léni szobájában sminkelek, aki addig játszik körülöttem, vagy segít nekem sminkelni.
Ez még egy közös rituálé is lehet anya-lánya kapcsolatban.
Foglalkozni kell magunkkal, hiszen a párunkra, a környezetünkre és persze a mi hozzáállásunkra is kihat az, ha rendben vagyunk ott belül anyaként is.
Imádok Lénivel közösen tornázni délelőttönként. Jó érzés, hogy mondjuk 11:00 órakor már edzettem, és ha még tusolni nincs is idő, már rohanhatunk a zöldségeshez vagy a dolgunkra.
Szerintem a gyermekeinket arra is nevelnünk kell, hogy ne minden körülöttük forogjon, és ezt tanulják meg kezelni, alkalmazkodjanak ők is. Nem tudsz 24 órát foglalkozni egy gyermekkel, ez lehetetlen. Én a sportból töltekezem, nekem ez ad erőt.
Egy héten 2-3 alkalommal kell az énidő. Nekem az edzés, de számtalan lehetőség létezik még a kikapcsolódásra. Lehet olvasni vagy akár aludni egyet a lurkóval. Fölösleges mindig kínozni magunkat azzal, hogy szalad a lakás és még úristen mennyi dolgunk van, hiszen minden egyes feladat megvár bennünket. Tökéletes anya és élet nem létezik, ezt butaság kergetni.
Bár hozzáteszem, egy jó társ/férj is kell ahhoz, hogy az anyukák ezt az egyensúlyt meg tudják teremteni.

Lilla gyakran Lénit is bevonja az otthoni edzésekbe

8. Őszintén Lilla. Érezted magad valaha „szaranyának”?

Bevallom őszintén, én óriási magabiztossággal indultam. Óvónőként végeztem anno és nagyon sokat bébiszitterkedtem. Nagy hanggal mondtam számtalanszor a környezetemnek: „már alig várom, hogy a saját gyerekem legyen a kezemben, és ne kelljen mások „félrenevelt” gyermekeivel küzdeni.” Az óvódában sok szülővel nincs egyetértés, a bébiszitterkedés során pedig pláne alkalmazkodnod kell a szülők nevelési elveihez, ami egyáltalán nem könnyű, főleg ha valamivel nem értesz egyet, vagy tudod végzett szakemberként, hogy az adott döntés nem lesz jó a gyermeknek, mert van rutinod, van jártasságod a témában.  Nagy bizalommal indultam Lénivel. Én nem vagyok ősanya, mindig kérdezek, utána olvasok mindennek,- egyszóval merek mások nézőpontjára adni. A kérdésedre a válasz, „szaranyának” sosem éreztem magam. Nem volt ilyen kritikus időszakom. Ezt a férjemnek is nagyban köszönhetem, hozzá kell tennem. Ő mindig dicsért, mindig elmondta, mennyire jó anya vagyok.
Amivel küzdöttem és van, hogy néha még mindig küzdök, ez a türelem.
Léni sokat tágított a határokon, sokszor kimaxolja a türelmem mai napig!
De az edzés például nekem erre is jó. Az elnyomott feszültséget, a sok-sok belül türelmetlen pillanatot én mozgással vezetem le. Így a férjem is nyugodt, és én is.
Bár nagyon szerencsésnek vallom magam, mert Léni elképesztően jó baba. Nekünk nem volt gondunk az altatással, szoptatással, fogzással és még a hozzátáplálással sem. Én hiszek abban, hogy ez azért is lehet, mert itthon nyugodt, családi környezet van, és ez nagyban kihat rá is. Majd a második babánál meglátjuk, lesz-e ilyen szerencsénk újra.

9.  A beszélgetés során említetted, hogy amikor nem sportolsz mondjuk napokig, jön az érzés, hogy jaj, „kövér vagyok, hogyan nézek ki stb.”. Ezek a tipikus női leértékelő dumák még egy modell életében is előjönnek?

Igen, hiszen mi modellek mind a tökéletességre hajazunk. Valahol ezt is várják el tőlünk. És ha valahol, valamiben érezzük, hogy nincs meg ez a tökéletesség, sokszor összeomlunk. (Most nagy általánosságban beszélek.)
Nekem nagy törésem nem volt a szakmám során. Úgy érzem, van egy egészséges önbizalmam, ezért sosem éreztem azt, hogy utálom magam valami miatt. Olyan előfordult, hogy egy-egy dolog nem tetszett magamon, de akkor azonnal változtattam és csináltam a haditervet. Ha bármi volt, amit meg akartam változtatni, akkor óriási elszántsággal álltam neki. Bár őszintén meg kell vallanom, egész évben figyelni magadra, a súlyodra és a kinézetedre nem könnyű. Nem könnyű úgy nyaralni, hogy a fürdőruhád pántja nem látszódhat meg, nem hízhatsz, nem eshetsz szét. Egyetlen napod sem lehet, amikor nem hozod ki magadból és a külsődből a maximumot.
Aki depresszióra hajlamos, azt a modellt szakma meg tudja viselni. Sokan nem gondolnak bele, de nekünk mindig a natúr vonalat kell követni. Nem festhetjük kedvünk szerint a hajunkat, nem lehet mondjuk piros körmünk, nem lehet műszempillát felrakatni stb. Az átlagos élet messze áll egy modell életétől, és ezt nem mindenki viseli könnyeden az évek során. Áldozatokat kell hoznunk, sokszor olyat, amit magadtól nem feltétlenül hoznál meg.

10. Mi az a három dolog, ami biztosan nem hiányozhat a táskádból, ha mondjuk Léni nélkül indulsz el otthonról? Tehát most az ízig-vérig nő Lillára gondolunk…

Napszemüveg, pénztárca és egy rúzs. Nem vagyok egy nagy smink-őrült, de rúzsozni szeretem magam. A napszemüveg pedig a kedvenc kiegészítőm, mert sokszor jön jól, hogy ápol és eltakar.

11. Szeretnéd ha Léni modell lenne?

Hú, ez egy nehéz kérdés.
Sok dologra mondom, hogy szeretném, ha megtapasztalná ebből a világból, ugyanakkor én ismerem a szakma árnyoldalait is. Nagyon félteném, ez biztos. Rengeteget aggódnék miatta. Ilyenkor belegondolok, vajon az én szüleim hogyan bírták végigcsinálni… a válaszra mai napig nem jöttem rá.
Nem tiltanám meg neki, de „paramamivá” válnék. Nem örülnék neki teljesen, ha ezt a pályát választaná. Hozzáteszem, a modellkedés talpraesettségre nevel, brutális módon. Az önbizalomról már nem is beszélve…. Nekem meg kellett tanulnom nonverbálisan kifejeznem önmagam és elhitetnem a megrendelőkkel, hogy én vagyok a legjobb. Ezeket a dolgokat most a hétköznapokban tudom kamatoztatni. Jó érzés tudni, hogy ismerem önmagam, tudom, melyek az előnyös tulajdonságaim, melyek azok a dolgok, amiket jobb háttérbe „rakni.”

Lilla nem örülne szívből, ha kislánya  a modell pályát választaná…

12. Hiányzik a régi életed néha?

Hát… brutálisan sokat változott az életünk. Őszintén, abba nem gondoltam bele, hogy mennyire más lesz az élet anya-üzemmódban. Nem csinálhatsz bármikor bármit, önálló akaratod szerint, hiszen most már van egy kis főnök, aki gondoskodik róla, hogy anya minden perce be legyen osztva.
Ugyanakkor nem hiányzik már a pörgés. Akkor jött Léni, amikor kellett. Előtte pörögtem, kiéltem magam. Dolgoztam, láttam a világot. Most élvezem az itthonlétet, mert tudom, hogy ez nem tart örökké. Léni felnő, nem lesz mindig lehetőségem vele lenni, hiszen ez az élet rendje. Nem akarom siettetni a dolgokat.
Sosem voltam még ilyen boldog, mint most. Elcsépeltnek hangzik, de ez az igazság. Most a gyermek az első, aztán jöhet majd a saját életem és az én fontossági sorrendem. Jó, hogy Lénivel átélhetek mindent, minden napot, és ettől most nem is kívánhatnék szebbet-jobbat.